Ülök a teraszon, a pihenőszéket a lemenő Nap felé fordítottam. Lábamon a macska, a macskán könyv, a szék mellett pohár bor. A nyitott ablakon át Gould Goldberg-variációi szólnak. Még süt a Nap. Körben többnyire nyugalom. Szomszéd Ági biztosan a kutyával játszik, mert néha kiabál vele. A mögöttem levő utcában a kislányok előjöttek egy napbúcsúztató görkorizásra, de csendesek.
Bemegyek, de nem sikerül dolgoznom. Ezek a nyugis órák olyan ... nyugisak, kár volna munkára fecsérelni őket. A macska az íróasztalon hever, alig lehet írni tőle. A Brandenburgi versenyek szólnak.
Felfedezem, hogy a csütörtökön hallott zenészek itt ebédeltek, talán aludtak is a faluban. Nagyszerű muzsikusok, megtiszteltetés, hogy hallhattam őket.
Mike Stern lesz az egyik következő zenésztársa:
http://www.doky.com/front-page/
Szóval ilyesmivel mennek el azok az órák, amikről nem tudok számot adni.
