feljegyzések házi használatra

H. bejelentette, hogy aug. 1-től velem bővül a vezetőség. K. A. rohangál, nem áll szóba velem, elfut, ha meglát. Nagyon bánt. V. azt mondja, örüljek neki, h kitolhattam vele. Én nyilván nem örülök, nyilván nem csak azért nem, mert tudom, kurva nagy böjtje lehet még. Félek, ezért is nem írom, hogy lesz.

Eddig ebben a dologban semmi örömem nem volt. 

Viszont van ilyesmiben, hogy rájöttem, milyen nagyszerű zenész ez a Chris Minh Doky, mindenféle őrületeset hallgattam tőle a honlapján és a youtube-on. 

Sokkal később meg ezt találtam: https://www.youtube.com/watch?v=eJlN9jdQFSc&feature=player_embedded#!

Ülök a teraszon, a pihenőszéket a lemenő Nap felé fordítottam. Lábamon a macska, a macskán könyv, a szék mellett pohár bor. A nyitott ablakon át Gould Goldberg-variációi szólnak. Még süt a Nap. Körben többnyire nyugalom. Szomszéd Ági biztosan a kutyával játszik, mert néha kiabál vele. A mögöttem levő utcában a kislányok előjöttek egy napbúcsúztató görkorizásra, de csendesek.

Bemegyek, de nem sikerül dolgoznom. Ezek a nyugis órák olyan ... nyugisak, kár volna munkára fecsérelni őket. A macska az íróasztalon hever, alig lehet írni tőle. A Brandenburgi versenyek szólnak.

Felfedezem, hogy a csütörtökön hallott zenészek itt ebédeltek, talán aludtak is a faluban. Nagyszerű muzsikusok, megtiszteltetés, hogy hallhattam őket. 

Mike Stern lesz az egyik következő zenésztársa:

http://www.doky.com/front-page/

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=10151811701380245&set=a.10151797148820245.868900.67758130244&type=1&theater

Szóval ilyesmivel mennek el azok az órák, amikről nem tudok számot adni.